Az évekig húzódó konfliktusban az Egyesült Államok gazdaságilag teljesen a padlóra került, és katonailag is ramaty helyzetben találta magát. Olyannyira, hogy egy 4000 fős angol különítmény 1814 augusztusában elfoglalta Washingtont. Az elnöknek olyan gyorsan kellett menekülnie a Fehér Házból, hogy még az asztalon gőzölgő ebédjét is ott kellett hagynia. Az épületbe betörő brit főtisztek elfogyasztották az elnöki ebédet, majd parancsot adtak a város középületeinek, köztük a Fehér Ház felgyújtására. A háborút végül teljesen értelmetlennek bizonyult, az 1814 decemberében Genfben megkötött béke visszaállította a harcok előtti állapotot. Kanada sikeres önvédelemként ünnepelte, a britek és az amerikaiak is győzelemként könyvelték el. C. P. Stacey történész szerint "az 1812-es háború egyike azon epizódoknak a történelemben, melyek mindenkit boldoggá tettek", mivel "mindenki a saját szájíze szerint értelmezi". Sőt szerinte "az ilyen tapasztalatok és emlékek hozzák létre a nemzeteket". Francis Scott Key 1825 körül (Wikipedia) Megbabonázta a látvány És ez a "tapasztalat" volt, amelyik nemzeti himnuszt adott az Egyesült Államoknak.
Nicholson a Key-től kapott másolatot nyomdába vitte, ahol szeptember 17-én adták ki "M'Henry erőd védelme" (The Defence of Fort M'Henry) címen. Az Egyesült Államok himnusza A The Star-Spangled Banner -nek ez az 1814 -es kiadása volt az első nyomtatott változat, amely egyszerre tartalmazta a szöveget és a kottát. Francis Scott Key a zászló felé emeli kezét Percy Moran 1913 -as festményén. A The Star-Spangled Banner hivatalosan 1931. március 3. óta az Amerikai Egyesült Államok himnusza. Története [ szerkesztés] Szövegét Francis Scott Key 35 éves ügyvéd-költő írta 1814 -ben, miután szemtanúja volt a Baltimore -t védő McHenry erőd ágyúzásának az 1812-es brit–amerikai háború idején. Key azzal a céllal szállt a támadó brit Minden csatahajóra, hogy közbenjárjon barátja, egy amerikai orvos kiszabadítása érdekében, akit azzal vádoltak, hogy brit dezertőröket rejteget. A brit parancsnokok beleegyeztek mindkettejük szabadon engedésébe, ám biztonsági okokból a hajón tartották őket, amíg a brit flotta az erődöt támadta.
Történt ugyanis, hogy egy amerikai orvost elfogtak a britek, dezertőrök bujtatásával vádolták meg. Jó barátja, az ügyvéd és költő Francis Scott Key mindent megtett kiszabadítása érdekében. Sikerrel is járt, 1814-ben a Baltimore városát a tengerről ostromló brit erők parancsnokai beleegyeztek az orvos szabadon bocsátásába, de a 35 éves poétát a biztonság kedvéért az egyik csatahajón fogták. Legalábbis addig, amíg be nem fejezik a várost védő McHenry erőd támadását – biztonsági okokból. Key így az ellenség hajójáról figyelte az ostromot, és fohászkodott övéi győzelméért. Az aggodalomtól és az ágyúdörgéstől átvirrasztott éjszaka után, szeptember 14-én kinézett a partra, a hajnali derengésben az erőd felett lobogó amerikai zászló szinte megbabonázta. Szabadság országa, bátrak hona Büszkeségtől túlcsordult szívvel vetette papírra egy széles körben ismert bordal, a "To Anacreon in Heaven" dallamára: Oh, mondd, látod-e a korai hajnali fénynél Azt, amit oly büszkén üdvözöltünk az alkony utolsó ragyogásánál?
Az USA-ban már több mint hatvan éve nemzeti sport az, hogy emberek azt figyelik, hogy más emberek mit csinálnak a himnuszok alatt. Jön a Super Bowl és Whitney Houston Ahogy a Super Bowl egyre népszerűbb lett, úgy lett egyre nagyobb jelentősége annak, hogy ki és hogyan adja elő a meccs előtt a himnuszt. Fergie most vasárnapi NBA-gálás égésében az a különösen durva, hogy két héttel korábban Pink a Super Bowl elején mennyire egyszerűen, idegesítő manírok nélkül, mégis grandiózusan adta elő a himnuszt. Ahogy a Super Bowl körül egyre nagyobb lett a felhajtás, például, hogy milyen reklámok mennek le a félidei szünetben, ki és milyen produkcióval szórakoztatja a stadionban megjelent közönséget, úgy lett egyre nagyobb a jelentősége a mérkőzés előtt elénekelt himnusznak is. Volt számos nagyon jó próbálkozás a himnusz előadására, és hogy egyébként az amerikai himnusz egy nagyon puritán előadásban is szép lehet, Billy Joel egy 1986-os előadása talán a legjobb példa, de 1991-ben teljesen új időszámítás kezdődött a meccs előtti himnuszok előadásában.
Legalábbis a dallama. A szövegét egy háborús hajnal ihlette, és a büszkén lobogó zászló. Csaknem három évtizeddel az amerikai függetlenség kivívása után az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kapcsolata meglehetősen feszült volt. A XIX. század végén a francia forradalom, majd a Napóleon elleni háborúk jelentős brit erőket kötöttek le, így James Madison elnök 1812-ben úgy érezte, eljött az alkalom az újabb összecsapásra, és hadat üzent az angoloknak. Indok volt bőven: Az Egyesült Államok meg akarta szerezni a még brit kézen lévő észak-amerikai területeket. A Franciaország köré vont tengeri blokád súlyos károkat okozott az amerikai kereskedelemnek. A britek erőszakkal sorozták hadseregükbe az elfogott amerikai hajók legénységét. Az angolok utánpótlással látták el a lázadó indián törzseket, és rekvirálással, kényszersorozással zaklatták a keleti parton fekvő államokat. A végén mindenki "boldog" volt Bár Amerika indította a háborút, elég gyorsan be kellett látnia, hogy a több fronton is harcoló világbirodalom legyőzéséhez túl gyengék.
A problémát inkább az okozza, hogy olyan a harmónia az amerikai himnuszban, hogy óriási ugrások vannak benne. Például az eseményeken énekelt rész végén hallható "land of the free" (szabadság országa) részben a free nagyon magasan van, utána pedig a "the home of the brave" (a bátrak hona) relatíve mélyen, de ezt megelőzően is vannak hasonlóan nagy váltások. A free szóra szokott várni mindenki, ez a himnusz énekelt részének a csúcspontja, itt teljesedik ki a dal, és itt szokták legkésőbb csúnyán elrontani az előadást azok, akik végül azzal kerülnek be a hírekbe, hogy mennyire nem tudták előadni a dalt. Szóval eleve volt egy nehezen előadható himnusz, aztán az első világháború végefele egy esemény hatására a himnusz összefonódott a sporteseményekkel. Egy 1918-as Boston Red Sox-Chicago Cubs baseballmeccsen nem volt valami fényes a hangulat, az USA másfél éve benne volt a háborúban, több mint százezer amerikai halt meg a harcokban, ráadásul bejelentették, hogy a hadseregbe hamarosan toborozni kezdenek a baseballjátékosok közül is.
Azt, amelynek széles csíkjait és fényes csillagait, a veszélyes csatában A bástyák fölött figyeltünk, hogy oly büszkén lobog És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása Mutatta az éjben, hogy zászlónk még fenn lobog. Oh, mondd, a csillagokkal borított lobogó még ott lobog-e A szabadság országa és a bátrak hona felett? Míg az ellen gőgös hada rettegett csendben pihen. Mi az, amit a szellő a tornyosuló hullámok között Míg fúj, időnként félig rejt, félig fölfed? Most fölragyog a fölkelő nap sugarában És teljes glóriája tündököl a víz tükrében – Ez a csillagokkal borított lobogó! Lobogj a szabadság országa és a bátrak hona felett! És így legyen mindörökké, ha a szabadság hőseinek Kell állniuk szeretett honuk és a háború között: Áldozatuk győzelmet és békét teremt. A Gondviselés Megmentette nép dicsérje a nemzetet mentő Urat, Mert győznünk kell, amikor az ügyünk igazságos. Legyen jelszavunk: Tebenned a bizodalmunk! És ez a csillagokkal borított lobogó győztesen fog lobogni A szabadság országa és a bátrak hona fölött.