Az írónő egyszerűen elvágta a történtet az utolsó napon és én értem ennek az üzenetét és a gondold tovább dolgot, de gyűlölöm. Utálom, ha valami félbemarad, ezért majdnem elhajítottam a könyvet, mert nem hogy nem adott nekem valamit, hanem elvett, elvette a befejeztem egy könyvet érzést, amit mint könyvmoly rettentően szeretek. Majd miután túl voltam a dühöngésen észrevettem, hogy van még néhány oldal és teljes lett a csalódottságom. Mint valami iskolai munkafüzet végén ott vannak a tipikus "beszéljük meg együtt" kérdések. Itt ismét megfordult a fejemben a kötet elhajítása. Értem én a nevelő szándékot, de ez már túlzás. Ha valakit érdekel a téma, megfogott a történet úgyis agyal még rajta kicsit, nem kell ennyire a szájába rágni, hogy gondolkodjon. Kicsit olyan érzés volt, mintha ostobának nézné az olvasót, aki segítség nélkül nem képes értelmezni egy összefüggő szöveget. Összefoglalva ez megint egy könyv erről a nehéz témáról, amitől nem lettem se jobb, se okosabb. Ítélkezhetnék a főhősnő felett, mert nem csak neki vannak problémái, de nem teszem, csak sajnálom.
Santana a maga démonjai miatt görcsösen jópofa akar lenni, ami miatt nekem inkább erőltetettnek tűnt, mint hiteles karakternek. Daelyn iránti szeretete kiemeli őt a szürkeségből, emiatt végül is szerethető karakternek bizonyult. Kiemelném a leírásokat: egy-egy apróság nagyon meggyőzővé tette Daelyn elhatározását. Az olyanokra gondolok, mint például amikor Daelyn elkezdi a szüleit magában a keresztnevükön szólítani, vagy amikor az öngyilkosság módszereivel kapcsolatban olvas. Azt viszont változatlanul nem értem, hogy nem vették észre a szülei, hogy eltűntek a lányuk cuccai, nem is említve azt a hibát, ami miatt az elejétől ducinak hittem főszereplőnket, a könyv közepére meg kiderült, hogy valójában nem az. De ezektől eltekintve a leírások rendben voltak. Amiről külön is szólnék néhány szót, maga az Át-a-fényen nevű honlap. Hidd el, nem támogatom az efféle elképzeléseket, de maga a koncepció szerintem zseniális. Annál is inkább, mert az én meglátásom szerint nem hajszolja bele a felhasználókat az öngyilkosságba.
Tényleg vicces a srác, és elszánt és ezáltal nagyon megszerettem a történet folyamán. Fontos könyv az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek, de nem könnyed olvasmány a témáját tekintve. Az Át a fényen weboldalon böngészve nagyon sok mindent megtudunk az öngyilkosságról, a módszereiről, és a fórumokon böngésző Daelyn miatt mások életéről, másokkal való kegyetlenkedésről is, ami engem személy szerint eléggé elkeserített, és elszomorított. Sajnáltam mind a főszereplőt, mind a többi áldozatot, de tudom, kár, hogy nem lehet mindenkit megmenteni és sajnos az élet ilyen kegyetlen. Szülőknek, tanároknak, és fiataloknak lehetne ez a könyv egyfajta Biblia, mert biztos, hogy Daelyn által rengeteget lehet tanulni az életről, a halálról, az elhatározásról és arról is, hogy mennyit ér a szeretet. Daelyn élményei az Át a fényen weboldalon felnyitják az olvasó szemét, és még ha megdöbbentő élményeket is kapunk mindenképpen tanulságosak ezek a percek. Nem lesz vidám, előre szólok, de jobb tudni ezekről, mint homokba dugni a fejünket.