Nagyon nehéz lesz a pozitív gondolatokat beengedni, ha körülöttünk minden honnan, az ellenkezőjét kapjuk. A belső hangok is negatív nézőpontból nézik az életünket. Ezért töltsünk minél több időt pozitív emberekkel, hallgassunk zenét, olvassunk olyan könyveket amelyek inspirálnak minket és optimista módon gondolkoznak az életről. A múltban és a jövőben élünk A boldogtalan emberek általában sok idő töltenek a múltban, és a fájdalmas emlékeken, kihagyott lehetőségeken, régi konfliktusokon rágódnak. A másik hiba, hogy aggódunk a jövőnkkel kapcsolatban, a munkánkról, a kapcsolatainkról, az egészségünkről. Ez egy olyan rémisztő forgatókönyv, amit újra és újra lejátszunk a fejünkben. Mivel nem a jelenben élünk, ezért a boldogtalan emberek lemaradnak sok csodálatos élményről. Az lehetetlen küldetés lenne, hogy ne gondoljunk a múltra és ne jusson eszünkbe a jövő, ezt nem is kívánhatjuk természetesen. Hiszen fontos, hogy tervezzük a jövőnket, a múltban elszenvedett hibáinkból viszont tanulnunk kell.
Ugyanakkor nem halogat, hanem cselekszik, amikor sorsa hívja. A boldog ember hagy másokat élni, elfogadja a szabad akaratot. Nem akar megmenteni senkit Önmagától. A saját világában él, önfeledten, saját maga hozzájárulásával... (Mohácsi Viktória)
A boldogtalan emberek nem élik meg a pillanatokat, nem élvezik az étel ízét, nem élvezik a napsugarak melegét a bőrükön, és nem élvezik a puha ágy kényelmét sem mikor este lefekszenek. Bármit is teszünk, próbáljunk a jelenben maradni és nem sodródni vissza a múltba, vagy a jövőbe. Összehasonlítjuk magukat másokkal Ez a boldogtalan emberek legpusztítóbb szokása, hogy állandóan másokhoz hasonlítják magunkat. Mindent összahasonlítunk, a házunkat, az autónkat, a ruhánkat, de még a társadalmi népszerűségünket is. Mivel nálunk mindig lesz jobb, szebb, okosabb, gazdagabb ember, így nap végére teljesen elfogy az önbecsülésünk, pusztán csak azért mert méricskéljük a másikat. Az összehasonlítás nagyon fontos dolog, csak ne másokhoz, hanem saját magunkhoz hasonlítsuk magunkat. Nézzük meg rendszeresen mennyit fejlődtünk, mit értünk el és mennyit haladtunk a céljaink felé. Így hálát és elismerést szerzünk magunknak, hiszen látjuk a fejlődésünket, ami önbizalommal tölt el minket. Másokat bírálunk Ahogy viselkedünk és gondolkozunk mások felé, úgy gondolkozunk saját magunkról is.
5 órája
Hiszen mindenkinek más az ízlése, véleménye, fazonja, formája, mindnyájan másmilyenek vagyunk, ettől érdekes a nagy közös élet. Ha konkrét dologról írok, bizony konkrét hozzászólások levelek is érkeznek. Nincs rossz szándékom, nincs bennem rosszindulat, ezzel szemben mégis kapok rosszindulatú, bántó megjegyzéseket. Persze név nélkül általában, és persze sokszor úgy, hogy el sem olvassák amit írok, csak átfutják. Sokszor rosszul értelmezik az írást, és sokszor szó szerint hülyeségeket írnak. De a blogolás ezzel is együtt jár. El kell fogadni mindent, a negatív érzéseket, megjegyzéseket, és kritikát is. Én azt gondolom a negatív kritika jó. Kell az ellenvélemény, kell a más vélemény, de főleg kell a felismerés, hogy boldog ember nem bánt egy másikat. Csakis az, akinek hiányérzete van, akinek valami nem sikerül, aki irigy, aki nem találja helyét a világban. A boldog és elégedett ember nem bánt, pusztán megjegyez valamit. Így mindig megköszönöm a negatívumokat is, mert az is öröm ha olvasnak, még ha nem is tetszik mindenkinek.