Hátul három felnőttet fogadhat az autó, ám a középen ülőt zavarhatja az előnytelen üléskiképzés és a magas kardánalagút. Sajnálatos tény, hogy a csomagtér nem bővíthető. A sofőr szerepét bármilyen testalkatú személy vállalhatja, s pillanatok alatt beállíthatja magának az ülést és a kormányt, térdét pedig a széles középkonzolnak támaszthatja. Azután a sötét és kissé fantáziátlan műszerfalra pillanthat, amely kielégítő minőségű, jól áttekinthető. A kezelőszervek optimális helyen vannak, a környezetet pedig este hangulatvilágítás dobja fel, s a kilincset alulról kék-fehér fénnyel világították meg. A 130 lóerős 1, 9-es PD TDI és a 155 lóerős 2, 5 literes TDI mellé társult a kisnyomású turbóval felvértezett PD TDI erőforrás, amelynek 100 lóereje a látszat ellenére nem kevés a Superb másfél tonnájához. A motor aduja a kiegyensúlyozott nyomatékleadás, így a teljes fordulatszám-tartományban kihasználható a dízelnyomaték. A 250 Nm-es csúcsértéket már 1900-as fordulatnál eléri. A technikás motor nem erőlködik, így a fogyasztás városban sem emelkedik 7, 5 liter fölé.
Ez egy nagy limuzin, joggal feltételezhető, hogy aki meg tudja venni, nem a boyszolgálaton takarékoskodik a háztartási gépek vásárlásakor. Ha esetleg sofőrt alkalmaznak, ne kényes fehér kesztyűt hordassanak vele, mert a csomagtartótetőn hiába van belül két fül, a rugóerőt csak a lemez külső érintésével lehet legyőzni. Egy méter, 20 év és két világ választja el őket