Taktikus, azonnal átlátja a helyzetet, mit kell tenni. Ügyesen, megfontoltan vezeti a támadást a török csapat ellen, bátran száll szembe még a túlerővel is. Apai érzéssel fordul a megárvult kisfiú. Gergő felé, pártfogásába veszi, és gondoskodik róla. Felismeri jó képességeit, hogy nem félénk, anyámasszony katonája. A többi szereplő közül a török janicsár Jumurdzsák: Ő a cselekmény során mindvégig negatív figura, azaz a rossz megtestesítője. Félig magyar, félig török származású, gyerekkorában őt is elrabolták a törökök, így lett janicsár. Félszemű, ezt a szemét kendő takarja, arcán nagy vágás magyarul, ezért tudja őt kihallgatni Gergő. Megsebesül, ekkor veszi el tőle talizmánját a pap, aki nagylelkű és nem akarja megölni a törököt. Cecey Szülők: féltik kislányukat, kedvesek, barátságosak, Dobóval, szívélyesek a vendéglátásban, hálásak a védelemért, hogy házuk, birtokuk megmenekül a török csapat támadásától. Pap: nagylelkű a török janicsárral szemben, megkíméli életét, legnagyobb kincsét, a talizmánját azonban elveszi tőle.
Kézikönyvtár Irodalmi alakok lexikona D Dobó István Teljes szövegű keresés Dobó István – báró, régi felvidéki nemesi család fia, egri várkapitány (1500k. –1572) fontos alakja Gárdonyi Egri csillagok c. regényének. A vár sikeres védelme a hatalmas túlerővel szemben nagyrészt az ő katonai és emberi kiválóságának volt köszönhető. Igen kemény fegyelmet tartott, igazságosan, de szigorúan ítélt minden vétség dolgában, az árulást azonnali halállal, az ellenséggel való bármiféle tárgyalást, tőle való üzenethozást is súlyos fogsággal büntette. Eger védelméért ~ királyi kitüntetést és birtokadományt kapott, erdélyi vajda és lippai kapitány lett, 1567-től azonban felségárulás vádjával öt évig fogságban tartották, és csak röviddel halála előtt kapott kegyelmet.
Amit tett, az némiképp hasonlít arra, amit a jeles és jó tollú amerikai író, Washington Irwing (1783-1859) Andalúziában cselekedett. A Spanyolországba, Granadába került Irwing az Alhambra falai közé költözött, s megírta az egykori mór palota regényes történetét, amelyet hazatérve hazájába, 1832-ben megjelentetett a "Tales of the Alhambra" címmel. Ezzel nem csak örök emléket állított az Alhambrának és Granadának, hanem írásával világturizmust indított el, amellyel megkezdődött az Alhambra és Granada új, máig ható fénykora. Gárdonyi is valamiként ezt tette az egri várral és Egerrel a magyarság világában: Egerbe minden magyarnak (és a magyarságot érteni kívánónak) el kell látogatnia legalább egyszer az életében, mert az egykori dicsőség színhelyét, az egri várat látnia kell. S az egykori dicsőséget úgy élheti és éli meg a mai korban is minden olyan magyar vagy kultúránk más anyanyelvű ismerője, aki figyelmesen elolvasta az Egri csillagokat, hogy ez a győzelem valamelyik őse által az övé is.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. nyár számában olvasható.
Hóvári János Dobó István eszes és bátor katonaként védte a várat, s méltán lett egri hős. Gárdonyit nem nagyon érdekelte Dobó István 1552 előtti élete, de az azt követő sem. Írói fantázia, ahogyan Dobó megjelent könyvében 1533-ban a Mecsekben. Az azonban már Károlyi Árpád 1879-ben megjelent forrásközlésének hatása, hogy a mecseki cigányasszony Dobó István életmadarait látván, a huszadikkal előrevetítteti a hős bebörtönzését, 1569-1572 közötti politikai kálváriáját. Gárdonyi nem akart Dobó István életrajzot írni, s nem is írt. De a könyve alcímében megadott – Bornemissza Gergely élete – ígéret sem teljes: torzó. Gergelyt illetően a jósoló cigányasszony a következőt mondja: "Két csillag száll fel az égre. Egyik a börtönből (ez Dobóra vonatkozik). Másik a tengerparton… Ragyognak örökké…" Bornemissza Gergely 1554-ben török fogságba került. Vitézei a Mezőkereszteshez közeli Csincse falunál a füleki bég katonáival csaptak össze. A füleki bég Bornemissza Gergelyt elfogta és Isztambulba küldte.
Fotó: Lőw Miklós / Fortepan) Ma is tanultam valamit 1-2-3: Most együtt csak 9990 forintért! Megveszem most!
Apjaként vigyáz Gergőre, és viszi Török Bálint udvarába. Margit: kedves, szeretetreméltó, önzetlen, pártfogásába veszi a gyerekeket és anyjukként gondoskodik róluk, amíg fogságban vannak. Cigány: furfangos, szemtelen, de azért behízelgő, nyájas, kétszínű modorával leveszi a törököket a lábukról. Varsányi: már ebben a fejezetben is eszes, körültekintő, mindenre odafigyelő, felfedezi a török lábnyomokat, így jó nyomolvasónak bizonyul, segítőkész. Dobó István és az egész falu hasznát látja ennek.
Első írásos említése Csiffáry Gergely 2005-ös tanulmánya szerint 1507-ből való, amikor két testvérével, Györggyel és Lászlóval együtt korábbi Losonczy-birtokokat kap Hont megyében. A katonai szolgálatára az első bizonyíték 1546-os, amikor Győr várának egyik magyar huszártisztje, 98 huszár parancsnoka. Egy évvel később már Huszt várában várnagy, a nagy jelentőségű és jól jövedelmező máramarosi sóbányák prefektusa, illetve Máramaros vármegye ispánja. Eger várnagya és egyben Dobó várkapitány-helyettese 1551-ben, tehát az ostrom előtti évben lett. A török támadás idején a regény szerint a korábbról megismert harciasságával tűnik ki: "egy másfél öles kopjával maga is a falra ugrik" – írja róla egy helyen Gárdonyi, "alig lehetett visszatartani, hogy ki ne rontson" a törökök közé, majd az ostrom utolsó óráiból már azt tudjuk róla, hogy "sisakrostélyán pirosan ömlik a vér". Bár súlyosan megsérült az Ókaput védelmezve – Tinódi szerint "kő miá Mecskeinek nagy sérelme" –, ez sem tántorította el a további küzdelmektől, az ostrom utolsó napjáig kinn volt a várfalakon.
Annak ellenére, hogy Az Egri csillagok – mint ahogy alcíme is mutatja – Bornemissza Gergely életét igyekszik bemutatni, vitathatatlan, hogy a regény egyik főszereplője Dobó István, aki valós történelmi személy volt. A mostani írásunkban elemezzük személyét Gárdonyi műve alapján, egy másik szösszenetben pedig arról olvshattok, hogy milyen ismereteink vannak a valóságban erről az ízig-vérig katonaemberről. Megsúgom, néhol meg fogtok lepődni. Lássuk tehát először, mit tudunk meg Dobó Istvánról a regény alapján. Dobó István közvetlenül az első rész második fejezetében megjelenik, négy katonája élén lovagol be Bornemissza Gergely szülőhelyére, Keresztesfelvára. "Egy piros köpenyeges, szőke dalia lovagol elöl. Darutoll a süvegén. Előtte a nyergen keresztbe fektetett puska. Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog. Mögötte négy másik vitéz. Hogy beérkeznek a faluba, jobbra-balra forgatják a fejüket, mintha valami csoda volna annak a falunak minden háza. " Rögtön megtudjuk tehát, hogy hogyan néz ki Dobó István, milyen ruhában van, és a katonák csodálkozásából az is kiderül, hogy nem számítottak falura a közelben, véletlenül tévedtek erre.