Mire való volt, s mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogy küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet!
Nem vagyok büdös - nem vagyok édes Nem vagyok dühös - nem vagyok éhes Nem vagyok puha és nem vagyok kemény Nem vagyok gazdag és nem vagyok szegény Nem vagyok rendőr - nem vagyok gyilkos 36152 Hobo Blues Band: Hajtók dala 1. Édesen alszol, zörren az ablak, Megjött a parancs: rögtön induljak. Melegben fekszel, friss bőröd álom, Miattad kelek, érted csinálom. 2. Nyakadban arany, takaród prémes, Hogy tu 33305 Hobo Blues Band: Nem hallod, üvöltök! többé félelem, nincs többé fájdalom, Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon, Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet, Előre nem tudtam, fordulnak a szelek., mennyire f� 31996 Hobo Blues Band: Középeurópai Hobo blues I "Mikor még kiskölyök voltam, Ötéves srác", Nem tudtam, mi van a szoknyád alatt, Mi az, ami ráz. Felnőttem rég, Negyvenöt vagyok. Tudom miért és Mit akarok. Az első csajom azt mon 31177 Hobo Blues Band: Nagyon fáj Kívül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz úgy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat, Nem fordítha 21753 Tudod mi az a MOODLYRIX? Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. i
hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet! Tanuld meg ezt a versemet, nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, autódhoz benzin se lesz, rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, és nem lesz, aki megsegít. Tanuld meg ezt a versemet! Tanuld meg ezt a versemet, mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, s ciánt hoz rád az esti szél: a gázmaszkod ha felteszed, elmondhatod a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, dúdold el egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó- memóriából szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed- hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elhagyott, mihelyest a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért?