A rizst egy lapos tálba terítjük, összekeverjük rizsecetkeverékkel (Ázsia-boltokban beszerezhető), és 10 percig pihentetjük. Még egyszer átkeverjük, vigyázva, hogy a rizsszemek ne törjenek össze, és még 10 percig pihentetjük-hűtjük. 1 adag: 286 kcal. Nori Hajszálvékony szárított tengerimoszat-lap. A sötét zöldesfekete, fűszeres illatú tengeri növénybe tekerik a sushit. Gazdag proteinben, kalciumban, karotinban, foszforban és vasban. Csak friss tengeri állatokat, marhahúst használnak a sushihoz, ezeknek is a legnemesebb részét. Például: lazac (friss és füstölt), vörös húsú tonhal, tigrisrák, édes rák, tintahal, polip, pácolt makréla, szívkagyló. Húsok közül a marhahús használható a sushihoz. Leggyakrabban uborkával, avokádóval, shiitake gombával készítik. Végül japán omlett, tamago is kerülhet a sushira. Ezt tojásból készítik, japán fűszerekkel. Szójaszósz Szójabab és búza keverékéből álló, élesztővel, vízzel és sóval összedolgozott, hónapokig erjesztett ízesítőszer a szójaszósz. Sushi-evéshez kis tálkába öntik, gyömbérrel ízesítik, és ebbe mártják a sushi-falatokat.
Alapszabály ugyanis, hogy az étkezés folyamán a rizsnek minél tisztábbnak kell maradnia. A japánok nagyon büszkék a rizsükre, és sértés a séfre nézve, ha a rizst túlságosan összemaszatoljuk. A gyömbér nem egyfajta japán savanyúság Sokan nem tudják, hogy a sushi mellé járó pácolt vagy friss gyömbérszeletek nem ízesítőként szolgálnak a tányérunk szélén, hanem azért, hogy az ízlelőbimbóinkat tisztítsuk velük az egyes sushifalatok között. Ahogyan a wasabira, úgy a gyömbérre is igaz: tartsuk távol a szójaszósztól. Forrás.
Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy kipróbáljunk minél többfélét. Ezt ikizukuri hívják. Úgy filézik ki a halat, hogy az még életben marad, majd tálaláskor a félig levágott halra rárakják a többi, már szépen felvágott vékony szeletet. Az ikizukuri bármilyen halból lehet, akár homárból és rákból is. A sake a japánok ősi alkoholos itala, ami rizs erjesztésével készül. Emiatt nem ajánlatos a sushival együtt fogyasztani, mivel nincs elég kontraszt az ízek között. Tehát inkább zöld teát vagy sört igyunk, ha sushizunk. A szakácsok azt ajánlják, hogy ne adjunk egyből wasabit a szójaszószhoz, ugyanis így nem érezzük majd a különbséget, tehát először kóstoljuk meg wasabi nélkül. Majd kísérletezhetünk, hogy milyen a tökéletes arány, de csak óvatosan, ugyanis a wasabi rettenetesen erős tud lenni. Magyarországon nem illik szürcsölni, ám a japánoknál udvariatlanság nem azt tenni, ha vendégségben van az ember. A különböző levesszerű tésztákat minél hangosabban és lelkesebben kell felhörpinteni, így fejezheted ki, hogy ízlik az étel, vagy a nálunk szintén udvariatlannak tartott böfögéssel J A sushi egy különleges és egészséges étel, és biztos nem lehet rossz minden nap azt enni.
Ha feltétlenül szükségét érezzük az extra wasabi használatának, akkor csakis a halra tegyük. De a túl sok wasabi használata is udvariatlanságnak számít, hiszen az itamae (a séf) minden hozzávalóból annyit tesz a sushiba, amennyi feltétlenül szükséges, ezért sokszor az extra wasabi a japán éttermekben el is marad az asztalról. Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a wasabi egy nagyon drága, különös gondoskodást igénylő növény, ezért Európában szinte kivétel nélkül, de gyakran Japánban is őrölt mustármag és torma keverékével helyettesítik, amit aztán ételfestékkel színeznek zöldre. 5. A szója is érték Ne csak a sushira ne kerüljön túl sok szója, de a szójás tálkába is csak annyit tegyünk, amit meg is eszünk. Ez azért van, mert sok japán étteremben a felkínált szóját is a ház receptje szerint ízesítik, és sok-sok időt töltenek ennek kikísérletezésével. Ezért a szója pazarlása is tiszteletlenségnek számít. Sensei, a villámgyors sushi-készítés sztoikus NetPincére szerint azonban akkor sem kell kétségbe esni, ha egy-egy szabályt esetleg elvétenénk.
A sushira akár mint a távol-keleti ország kultúrájának megtestesítőjeként is tekinthetünk, mely egyszerűségében rejlő nagyszerűségével a szintén japán gyökerű minimalista építészetet is eszünkbe juttatja. Mint a japán kultúrában ilyen mélyen gyökerező fogásnak, a sushifogyasztásnak is igazi szertartásos rendje van. A NetPincér sushispecialistája, Sensei összegyűjtötte azt az öt legfontosabb szabályt, melyet a minél tökéletesebb gasztroélmény elérése érdekében érdemes szem előtt tartanunk. 1. Dobd el a pálcikát! Számos tévhittel ellentétben a sushit nyugodtan ehetjük kézzel, hiszen egy érzékeny "portékáról" van szó, aminek sokkal rosszabbat tesz, ha pálcikával szétmaszatoljuk. Ezért a pálca használata csak a legügyesebbeknek ajánlott. A japán éttermekben általában az étkezéshez hoznak egy úgynevezett oshiborit, egy nedves kéztörlőt, amit télen gyakran még meg is melegítenek. Ezzel a kendővel akár a fogások között is letisztíthatjuk a kezünket, de arctörlésre semmiképp se használjuk, mert az illetlenségnek számít.
A sushi-evés az élvezetről szól, amelyről a Netpincér "80 nap alatt a Föld körül" kampányában sem kell lemondanunk, sőt mi több sushival kapcsolatos további érdekes információkat olvashatunk a Kedves Ínyenc blogon.
A sushi több évtizede folytatja diadalmenetét szerte a nagyvilágban. Gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy a sushifogyasztás aranyszabályai idővel kissé elhomályosodjanak. Ez persze nem akadályozza meg a Japánon kívül élőket abban, hogy határozott véleménnyel legyenek a sushievés fortélyairól. Sokan törnek például lándzsát amellett, hogy sushit kizárólag evőpálcikával szabad enni. Ezzel szemben a japánok többsége semmi kivetnivalót nem talál abban, ha valaki kézzel fogná meg például a viszonylag könnyen széteső nigirit. Az etikett szigorúsága természetesen nagy mértékben függ az étteremtől. Egy all-yo-can-eat sushiétteremben, ahol inkább a mennyiség, mint a minőség a fontos, mások az elvárások, mint egy valódi, tradicionális japán étteremben. Anélkül, hogy túl mélyre merülnénk a sushiillemtan rejtelmeiben, nézzünk meg három alapszabályt, amihez érdemes tartanunk magunkat! Forrás: A szójaszósz nem tunkolásra való! A sushit ne tunkoljuk túlságosan a szójaszószba – csak óvatosan a mennyiséggel.
De nem, a japánok nem esznek minden nap sushit. Rengeteg másfajta ételük is van, amik ugyanolyan különlegesek, például: tempura, gyoza, okonomiyaki, yakisoba, és a bukakke. Egyébként sok japán nem is szereti a sushit. J »»
Így még finomabb! Wasabi Japán torma vagy vízitorma, zöld színű, csípős fűszer, keveset kell használni belőle, hasonlóan az általunk ismert tormához. Gyömbér A friss gyömbért megtisztítják, vékony szeletekre vágják, és ecetben érlelik - ez a gari, ami remek ízesítőszer. Evőpálcikák A világ legrégebbi evőeszköze, még ma is az emberiség egyharmada étkezik vele. Úgy gondolják, ezek a meghosszabbított ujjak. A pálcikával történő evés meghatározza az ételek elkészítésének módját is: falatokra vágva használják az alapanyagokat. Néhány alapszabály: a pálcikát tilos az ételbe szúrni, a rizsbe végképp nem szabad. Ha szünetet tartunk az evésben, a pálcikákat fektessük egymás mellé a tálunk szélére úgy, hogy hegyükkel balra mutassanak. Pálcikánkkal nem illik az ételt továbbadni asztaltársunknak, hadonászni, másokra vagy tárgyakra mutogatni. Nigri (klasszikus) A főtt rizsből elveszünk kb. 2 evőkanálnyit, és tömör golyóvá formázzuk. Egy kb. fél cm vékony halszeletet a kézfejünkre fektetünk, ráteszünk egy csipetnyi wasabit vagy reszelt tormát, és rányomjuk a rizslabdát.