Jézus Krisztus, Isten Fia, igen egyedülálló körülmények között született és halt meg. Szerény környezetben élt és nőtt fel, mindenféle anyagi javak nélkül. Saját magáról azt mondta: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani" ( Lukács 9:58). Jézust soha nem részesítették megtiszteltetésben, dicséretben, elismerésben vagy különleges bánásmódban kora világának politikai vagy vallási vezetői, és nem töltött be elöljárói posztot sem a zsinagógákban. Prédikációja egyszerű volt, és bár tömegek követték, az Ő szolgálata mindig az egyének megáldásáról szólt. Számtalan csodát vitt véghez azok között, akik elfogadták Őt Isten küldöttjeként. Apostolait felruházta azzal a hatalommal, hogy csodákat műveljenek, és még Őnála is nagyobb dolgokat cselekedjenek (lásd János 14:12), a bűnök megbocsátásának kiváltságát azonban soha nem adta tovább nekik. Ellenségei méltatlankodni kezdtek, amikor azt hallották tőle, hogy "eredj el és többé ne vétkezzél" ( János 8:11), vagy hogy "megbocsáttattak néked a te bűneid" ( Lukács 7:48).
De sabbatnak nevezték az ünnepeket is, illetve az ünnepek első illetve utolsó napját is. Tehát nyugodtan hívhattak akár egy keddi napot is úgymond pénteknek (ami nagyon hibás fordítás) azaz előkészületi napnak. Amúgy teljesen mindegy, hogy estétől vagy honnan számolták a napkezdetet, sehogy nem jön ki a pénteki halálával a három éjszaka a sírban. Ez csak akkor lehet igaz szerintem, ha a páska estéje csütörtökön volt, így csütörtök délután halt meg, tették a sírba, így csütörtök, péntek, szombat vasárnap reggelig három nap, három éjszaka. 5/22 anonim válasza: 69% tökéletesen igazad van, de a keresztyén hit lényegét ez döntően nem befolyásolja. Nekünk mindegy, hogy csütörtökön vagy pénteken halt meg, a lényeg, hogy meghalt, még lényegesebb, hogy feltámadt, és a leglényegesebb, hogy megváltott. A Jézusba vetett hit reményt ad. 20. 08:57 Hasznos számodra ez a válasz? 6/22 anonim válasza: Szerintem nem olyan könnyű a válasz. Azt tudjuk, hogy a hét első napján, "mikor még sötétes volt", hajnalban már el volt hengerítve a sírról a kő, illetve a másik evangélium tanúsága szerint egy angyal a sírhoz menő asszonyok előtt hengerítette el a követ.
Jézust 33. április 3-án feszítették keresztre – állítja egy amerikai és két német geológus, aki az elmúlt négyezer év szeizmikus aktivitását vizsgálta a Holt-tenger üledékében; kutatásaikról az International Geology Review című folyóiratban jelent meg tanulmány. | 2012. május 30. Máté evangéliuma szerint Krisztus halálakor földrengés volt. "Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg. " A leírás alapján Jefferson Williams amerikai geológus, valamint Markus Schwab és Achim Brauer, a német földtudományi kutatóközpont munkatársai a Holt-tenger 6 méter vastagságú üledékrétegét vizsgálták a földrengés nyomai után kutatva – olvasható a Discovery News hírei között. A vizsgálatok kimutatták, hogy az ókorban legalább két nagyerejű földrengés volt a térségben – az egyik Kr. e. 31-ben következett be, a másik viszont a Kr. u. 1. században, valamikor 26. és 36. között.
Ez a jog kizárólag Őt illette, mivel Ő Isten Fia, és mert Ő fizet majd meg azokért a bűnökért az engesztelés által. Hatalma a halál felett A halál feletti hatalma egy másik isteni tulajdonsága volt. A nagy Jairus, a zsinagóga feje, könyörgött neki, "hogy menjen be az ő házába; Mert vala néki egy egyetlen leánya, …és az halálán volt" ( Lukács 8:41–42). A Mester meghallotta könyörgését, ám miközben beszélgettek, Jairushoz odalépett az egyik szolgálója és azt mondta neki: "Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert! " ( Lukács 8:49). Miután Jézus belépett a házba, megkért mindenkit, hogy menjen ki, majd megfogta a lány kezét és azt mondta neki: "Kelj fel! " (Lukács 8:54). Egy másik alkalommal, Nain városa felé tartva, egy temetési menetbe botlott, ahol egy özvegyasszonyt látott zokogni, aki egyetlen fiát gyászolta. Könyörülettel telve megérintette a koporsót, majd azt mondta: "Ifjú, néked mondom, kelj föl! " ( Lukács 7:14). Az emberek pedig e csodát látva így kiáltottak fel: "Nagy próféta támadt mi köztünk; és… Isten megtekintette az ő népét" ( Lukács 7:16).